-
1 Τρόπος του λέγειν
• Пустая болтовняИсточник: Кокурина Т.В. «Греческие пословицы и поговорки и их аналоги в русском языке», М., ЛКИ, 2008Ελληνικές παροιμίες και ρήσεις (Греческие пословицы и поговорки) > Τρόπος του λέγειν
-
2 ἐξ-αιρέω
ἐξ-αιρέω (s. αἱρέω, ἐξῃρήσατο Ar. Th. 760, ἐξαιρήσωνται Aristid.), herausnehmen; – 1) Etwas von seinem Orte wegnehmen, aus Etwas herausnehmen, λέβητος ἔξελε Pind. Ol. 1, 26; Ggstz ἐντιϑέναι Plat. Crat. 414 d, wie ἐπεμβάλλειν 399 a; öfter γράμματα, z. B. τὸ δέλτα τοῠ ὀνόματος 413 e; οὓς ἐγὼ ἔκ τε τοῦ λέγειν καὶ τοῦ γράφειν ἐξαιρῶ Theaet. 162 d; ὁ φοίνιξ, ὅϑεν ἐξαιρεϑείη ὁ ἐγκέφαλος Xen. An. 2, 5, 21; οἴακας ἐξῃροῦμεν νεώς Eur. I. T. 1357; ἐξελοῦσ' ὡς καρδίαν ἀλεκτόρων Aesch. Eum. 861; von der Herausnahme der Eingeweide des Opferthieres, κοιλίην, νηδύν, Her. 2, 40. 87; τὰ ἱερὰ ἐξῃρημένα Xen. An. 2, 1, 9. – Med., sich, für sich Etwas herausnehmen; φαρέτρης ἐξείλετο πικρὸν ὀϊστόν Il. 8, 323; οἰωνοί, οἷσί τε τέκνα ἀγρόται ἐξείλοντο, denen Landleute die Jungen ausnahmen, Od. 16, 218; τὰ μεγάλα ἱστία, die Segel einziehen, Xen. Hell. 1, 1, 13; – τὰ φορτία, die Schiffsladung aus dem Schiffe herausnehmen u. ans Land schaffen, ausladen, τὰ ἀγώγιμα Xen. An. 5, 1, 16, Thuc. 8, 90; Dem. 56, 10 ἐξαιρεῖται τὸν σῖτον ἐν τῇ Ῥόδῳ καὶ ἐκεῖ ἀποδίδοται; ib. 3 u. 35, 13; Lycurg. 18 u. öfter. Auch das pass. so, κέραμος ἐξαιρεόμενος ἐν Αἰγύπτῳ, der dort ausgeladen, nach Aegypten eingeführt wird, Her. 3, 6. – 2) übh. wegnehmen, entfernen, beseitigen, auch von Gemüthsaffecten; εὖ πατρὸς ἐξεῖλον φόβον Eur. Phoen. 991; ἐξέλοιμεν ἀλλήλων τὴν ἀπιστίαν, das Mißtrauen entfernen, Xen. An. 2, 5, 21; ὀρϑῶς ἂν ἐξαιροῖμεν τοὺς ϑρήνους τῶν ὀνομαστῶν ἀνδρῶν, wie τοὺς ὀδυρμούς, die Klagen um die Männer aufheben, Plat. Rep. III, 387 ce; τὴν ἄγνοιαν Legg. VI, 771 c; ἐνόντα ἔρωτα Conv. 186 d; τὰς δόξας Soph. 230 d; ἁμαρτίας ἐξῃρημένης Charm. 171 e; φόβους πολιτῶν Isocr. 2, 23; λόγοις τὰς διαφοράς 12, 165. – Auch im med., ἐξελέσϑαι ὑμῶν τὴν διαβολήν Plat. Apol. 19 a, τέρψιν βίου Eur. Alc. 347; νεῖκος πατρός, aufheben, Med. 904, ὁ ϑεὸς ἐξαιρούμενος τὸν νοῠν τούτων Plat. Ion 534 c, wie τοῠ μὲν φρένας ἐξέλετο Ζεύς, den Verstand nehmen, Hes. Sc. 89, Il. 17, 470 u. öfter, auch Γλαύκῳ φρένας ἐξέλετο Ζεύς, 6, 234; mit dem Nebenbegriffe des gewaltsamen Entreißens, ἐξελέσϑαι τινὰ ϑυμόν 15, 480. 17, 678; in tmesi, ἐκ ϑυμὸν ἑλέσϑαι 11, 381; ἐκ δέος εἵλετο γυίων Od. 6, 140; τί τινος, Il. 19, 137. 24, 754 Od. 11, 201. So, rauben, Aesch. Suppl. 924; μὴ 'ξέλῃ τὰ φίλτατα Soph. Bl. 1199; βίᾳ γυναῖκα τήνδε σ' ἐξαιρήσεται Eur. Alc. 79, dgl. I. A. 972; Ar. Par 316. 443. Aehnlich ἐξελέσϑαι τοῦ πολέμου Pol. 1, 11, 11; ἐκ τῶν κινδύνων Dem. 18, 90, im Psephisma, den Gefahren entreißen; οὔτε γὰρ τὸ γνῶναι καὶ δοκιμάσαι τὸ βέλτιστον ἐξελέσϑαι δύναιτ' ἂν ὑμῶν οὐδὲ εἷς, das kann euch Keiner entreißen, Dem. 24, 37; βίας τοὐς ἀδικουμένους Plut. Rom. 6. – Auch im pass., ἐξαιρε ϑέντες τὸν Δημοκήδεα, denen Demokedes entrissen worden, Her. 3, 137; vgl. Thuc. 6, 24 τὸ ἐπιϑυμοῠν τοῠ πλοῦ οὐκ ἐξῃρέϑησαν, die Lust wurde ihnen nicht genommen, wie ἐξαιρεϑέντας ἀδικίαν ὑπὸ τοῦ διδασκάλου, denen vom Lehrer die Ungerechtigkeit benommen, die davon befreit sind, Plat. Gorg. 519 d. – Bes. merke man – a) ἐξαιρεῖσϑαί τινα εἰς ἐλευϑερίαν, in libertatem vindicsre, Lys. 23, 9 Dem. 10, 14 u. öfter bei den Rednern, womit Her. 3, 137 zu vergleichen, ἄνδρα δραπέτην γενόμενον ἐξαιρέεσϑε; ä. Pol. 1, 36, 5. – b) eine Ausnahme machen mit Etwas, ausnehmen, bei Seite setzen; μητέρας ἐξελόντες, mit Ausnahme der Mütter, Her. 3, 150; Σιμμίαν ἐξαιρῶ λόγου, den S. nehme ich aus, Plat. Phaedr. 242 b, vgl. Rep. VI, 492 e; ὅταν ἑαυτὸν ἀεὶ ἀναίτιον ἐξαιρῇ Legg. V, 726 b; Sp; ἐξελόντες τὰς ἀντιμοιρίας, von der Erbschaft bei Seite legen, Dem. 36, 8; ἐξειλόμεϑα τὴν οἰκίαν εἰς ἔκτισιν προικός 40, 56; τὸ μέσον τούτων ἐξεῖλες, du hast es übergangen, 23, 36. – c) mit Gewalt austreiben, τοὺς κατοικημένους Her. 5, 16; austilgen, vernichten, sowohl mit dem Namen der Einwohner, Her. oft, als τὴν πόλιν, von Grund aus zerstören, 1, 103. 8, 111 u. oft; auch στρουϑούς, σφῆκας, 1, 159; Xen. Hell. 4, 2, 12. So Eur. πόλεις Tr. 892; τοὺς Ἡρα-κλείους παῖδας Herc. Fur. 39; ϑῆρας χϑονός Hipp. 18; φϑίνοντα Λαΐου ϑέσφατ' ἐξαιροῠσιν ἤδη, VLL. ἀφανίζουσιν, die Orakel zu Schanden machen, Soph. O. R. 908; οἰκίας καὶ πόλεις κατ' ἄκρας ἐξαιρεῖν Plat. Legg. X, 909 b; πόλιν ἐξελεῖν, erobern, Thuc. 4, 69; Xen. Hell. 2, 2, 19; τὰ χωρία Dem. 33, 115; D. Hal. 8, 86 u. a. Sp. – 3) aus einer Anzahl herausnehmen, auswählen, auslesen, ἥν οἱ Ἀχαιοὶ ἔξελον Il. 11, 627, die sie für ihn auswählten, ihm bestimmten, wie κούρην, ἣν ἄρα μοι γέρας ἔξελον 16, 56; im med., für sich auswählen, 9, 129; ταύτας ἐξείλεϑ' αὑτῷ κτῆμα καὶ ϑεοῖς κριτόν Soph. Tr. 244; δῶρον O. C. 546; ἐπειδὰν ϑεοῖσιν ἀκροϑίνι' ἐξέλῃς Eur. Rhes. 470; τέμενος βασιλεῖ Her. 4, 161; γέρεα 2, 168; κλήρους τοῖς ϑεοῖς ἱερούς Thuc. 3, 50; Xen. Cyr. 4, 5, 51. 7, 5, 35 u. öfter; ἱερὰ καὶ ἀγορὰν ἐξῃρῆσϑαι ϑεῶν Plat. Legg. VIII, 848 d; auch εἰς τὸν κόσμον, Alc. I, 123 c; – ἐξαραιρημένος, geweiht, Her. 1, 148.
-
3 εξαιρεω
(fut. ἐξαιρήσω, aor. 2 ἐξεῖλον, pf. ἐξῄρηκα)1) вынимать, извлекать, удалять(τὸν λίθον, τέν νηδύν Her.; τὸ δέλτα τοῦ ὀνόματος Plat.; τοὺς ὀδόντας Arst.; ἔπος τινὰ ἐκ τῶν τοῦ Ἡσιόδου Plut.)
τὰ ἱερὰ ἐξῃρημένα Xen. — вынутые внутренности жертвенного животного2) вынимать, доставать(πέπλους ἔνθεν, med. ὀϊστὸν φαρέτρης Hom.; λέβητός τι Pind.)
3) выкапывать, добывать4) снимать, срывать(οἴακας νεώς Eur.)
5) med. убирать(τὰ μεγάλα ἱστία Xen.)
6) med. выгружать(τὰ φορτία Hes.; τὸν σῖτον Thuc., Dem.; τὰ ἀγώγιμα Xen.)
7) опорожнять(ὅ κέραμος ἐξαιρεόμενος Her.)
8) отнимать, похищать, увозить(Μήδειαν ἐκ Κόλχων δόμων Pind.; med.: τέκνα τινί Hom.; τὰ φίλτατα Soph.; ἄνδρα δραπετέν γενόμενον Her.)
ἐξελέσθαι τινὰ θυμόν Hom. — лишать кого-л. жизни9) med. оберегать, охранять, освобождать, спасать(τινὰ τῶν κινδύνων Dem.; τινὰ τοῦ πολέμου Polyb.; τοὺς ἀδικουμένους βίας Plut.)
ἐ. τινα εἰς ἐλευθερίαν Lys. — требовать чьего-л. освобождения10) тж. med. отнимать, устранять, рассеивать, прекращать(τινὸς φόβον Eur. и φόβους Isocr.; med. νεῖκός τινος Eur.)
ἁμαρτίας ἐξῃρημένης Plat. — с устранением ошибки;τὸ ἐπιθυμοῦν οὐκ ἐξῃρέθησαν ὑπὸ τοῦ ὀχλώδους Thuc. — трудности не охладили их рвения;ἐξαιρεθεὴς ἀδικίαν Plat. — тот, в ком искоренена несправедливость11) улаживать(λόγοις τὰς διαφοράς Isocr.)
12) отвергать, опровергать(τὰς ἐμποδίους δόξας Plat.; med. τὸν ἐναντίον λόγον Arst.; ἐξελέσθαι τέν διαβολήν τινος Plat.)
13) отвергать, презирать(τὰ παλαιὰ θέσφατα Soph.)
14) устранять, исключатьμητέρας ἐξελόντες Her. — за исключением матерей;Σιμμίαν ἐξαιρῶ λόγου Plat. — о Симмии я не говорю;τὸ μέσον τινὸς ἐξελεῖν Dem. — пропустить, обойти молчанием середину чего-л.15) выделять, обособлять(τὰς ἀντιμοιρίας, med. τέν οἰκίαν εἰς ἔκτισιν προικός Dem.)
16) изгонять, прогонять17) уничтожать, истреблять(θῆρας χθονός Eur.; σφῆκας Xen.)
18) разрушать, разорять, опустошать(οἰκίας καὴ πόλεις Plat.)
19) захватывать, завоевывать(πόλιν Thuc.; χωρίον Dem., Plut.)
πᾶν ἐξαιρεῖ λόγος Eur. — слово покоряет все20) med. выбирать21) выделять, отбирать, предназначать(Ἑκαμήδην Νέστορι Hom.)
ἐξελεῖν τινι τεμένεα Hes. — отвести кому-л. лучшие участки;med. — отбирать для себя, брать себе (μενοεικέα Hom.; τινα αὑτῷ κτῆμα Soph.):δῶρον ἐξελέσθαι τινός Soph. — получить от кого-л. дар22) культ. посвящать(κλήρους τοῖς θεοῖς Thuc.)
ἐξαραιρημένος Ποσειδέωνι Her. — посвященный Посидону -
4 φείδομαι
φείδομαι, Anacr.101, etc.: [tense] impf. φείδοντο (without augm.) even in S.El. 716 after a diphth. at the end of the preceding line: [tense] fut.A (troch.), Pl.Ap. 31a, etc., [dialect] Ep.πεφῐδήσομαι Il.15.215
, later [tense] fut. [voice] Pass. in med. sense φ<ε> ισθήσομαι PUniv.Giss.21.6 (ii A.D.): [tense] aor. 1ἐφεισάμην Sol.32.1
, A.Th. 412, And.2.11, etc., [dialect] Ep.[ per.] 3sg.φείσατο Il.24.236
: [dialect] Ep. redupl. [tense] aor. 2 πεφῐδόμην, used by Hom. in opt. πεφῐδοίμην, πεφίδοιτο, Od.9.277, Il.20.464, inf.πεφιδέσθαι 21.101
: [tense] pf. part.πεφεισμένος Luc.Hist.Conscr.59
(in med. sense, D.C. 50.20); [dialect] Ep. imper.πεφίδησο IG14.1363.16
; part.πεφιδημένος Nonn. D.12.392
:— spare:I spare persons and things, e.g. in war, i.e. not destroy them, c. gen.,Τρώων Il.21.101
;ἀνδρός 24.158
, cf. Od.9.277, 22.54, Pl.Ap. 31a;Ἰλίου Il.15.215
;Ἄρης οὐκ ἀγαθῶν φ. Anacr.
l. c.; ;γῆς πατρίδος Sol.
l.c.; μὴ φείσῃ βίου spare not my life, S.Ph. 749;μὴ φείδεσθε.. στρατοῦ Id.Aj. 844
;φ. μήτε ἰδίου μήτε δημοσίου οἰκοδομήματος Th.1.90
, cf. 3.74: abs., spare, be merciful, ib.59.II spare persons and things in using them, use sparingly, ἵππων φειδόμενος, i. e. taking care of them, Il.5.202;πίθου μεσσόθι φ. Hes.Op. 369
; φ. ὃν εἶχε βίον ( βίον by attraction to the relat.) Thgn.908;ἰδίᾳ μὲν τῶν < ὄντων> φείδομαι δημοσίᾳ δὲ λῃτουργῶν ἥδομαι Lys.21.16
; Com.190: in this sense, most freq. with a negat., οὐ φ. not to spare, i. e. to use or give freely,οὐδέ νυ τοῦ περ [δέπαος] φείσατο Il.24.236
;μὴ φείδεο σίτου Hes.Op. 604
;θνῄσκωμεν ψυχέων μηκέτι φειδόμενοι Tyrt.10.14
;τᾶς ζωᾶς Id.15.5
;σφετέρας οὐ φείσατο νευρᾶς Pi.I.6(5).33
;φείδεο τῶν νεῶν, μηδὲ ναυμαχίην ποιέο Hdt.8.68
.ά; τούτων φ. μηδενός Id.9.41
, cf. 39;φείδοντο κέντρων οὐδέν S.El. 716
;οὐδὲν φ. αὐτῶν οὔτ' ἐν πόνοις κτλ. X.Cyr.4.2.1
, cf. 7.1.29;οὔτε τοῦ σώματος οὔτε τῶν ὄντων And.2.11
;οὐδενὸς ἂν ἐφείσατο τῶν ἑαυτοῦ Lys.19.24
;οὔθ' ἱερῶν κτεάνων οὔτε τι δημοσίων φ. Sol.4.13
;μήτε χρημάτων μήτε πόνων Pl.Phd. 78a
: later also c. acc., τῶν συμμάχων and τὰ τῶν συμμάχων both in D.C.50.20.2 abs., to be sparing, live thriftily,φείδεσθαι μὲν ἄμεινον Thgn.931
; ;οἱ γεωργοῦντες καὶ φ. D.24.172
, cf. Antipho Soph.53; freq. in part. φειδόμενος, η, ον, thrifty, Ar.Pl. 247, 553 (anap.), etc.; ὄμμασι φειδομένοις with shrinking, shy eyes, AP12.21 (Strat.), cf. 5.215 (Agath.), 268 (Id.); αἱ μὴ φ. (sc. μέλισσαι ) the un thrifty ones, Arist.HA 627a20: alsoἔπαινοι πάνυ πεφεισμένοι Luc.Hist.Conscr.59
;πεφιδημένα δάκτυλα Nonn.D.12.392
; cf. πεφεισμένως, φειδομένως.III have consideration for,τῆς τοῦ λόγου συμμετρίας Plu.2.114b
: with neg., pay no heed to,οὔτ' ἀνθρώπων φείδεται οὔτε θεῶν AP5.278
(Paul.Sil.), cf. 7.706 (Diog.).IV draw back from, refrain from,θαλάσσας Alc.Supp.4.13
(prob.);κελεύθου Pi.N.9.20
;κινδύνου X.Cyr.5.5.18
; ; τοῦ λέγειν, τοῦ ἀκολουθεῖν, X.Cyr.1.6.19 (v.l.), HG7.1.24; , cf. E.Med. 401, etc.;οὐδενὸς φεισάμενος οὔτε τῶν πρὸς τοὺς θεοὺς οὔτε τῶν πρὸς τοὺς πολίτας δικαίων SIG708.36
(Istropolis, ii B.C.): (abs.,μὴ φείδεσθε E.Tr. 1285
;φείδου μηδέν Id.Hec. 1044
;μὴ φείδου, εἴ τι ἔχεις διδάσκειν X.Cyr.1.6.35
): c. inf., spare to do, forbear from doing, dub. in E.Or. 393 (fort. abs., post φείδου δ' distinguendum); alsoφ. μή τι δρᾶσαι τῶν τυραννικῶν Pl.R. 574b
;τί φειδόμεσθα τῶν λίθων.. μὴ οὐ καταξαίνειν τὸν ἄνδρα; Ar.Ach. 319
(troch.).V in LXX, with Preps.,φ. ἐπί τινι
have mercy upon.., Je.15.5
, 21.7;ἐπί τινα Id.28(51).3
; φ. περί τινος to keep one's hands off.., 2 Ki.12.6 (but φ. περὶ κακώσεως spare to hurt, ib.Si.13.12);φ. ὑπὲρ τῆς κολοκύνθης Jn.4.10
;ἀπό τινος 1 Ki.15.3
, Ez. 24.21; φ. τι ἀπό τινος keep it off, Jb.30.10; φ. τῆς ψυχῆς ἀπὸ θανάτου ib.33.18, cf. Ps.18(19).14; φειδεύμενοι (from [var] contr. [full] φειδέομαι) is cj. for φιλεύμεναι in Eus.Mynd.17.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > φείδομαι
-
5 ἀπ-αλλάσσω
ἀπ-αλλάσσω, att. - άττω, 1) losmachen, τὶ χερῶν, etwas aus den Händen lassen, Eur. Hec. 1222, Ggstz von ἔχειν, vgl. I. A. 323; σφαγῆς χεῖρ' ἀπαλλάξαι, die Hand vom Morde abziehen, I. T. 994; entfernen; entlassen, z. B. ἀζήμιόν τινα Plat. Legg. I, 648 c; vertreiben, Thuc. 1, 129; λύπας Plat Prot. 354 d; χαυνότητα Theaet. 175 b; τινὰ τῆς συγγενείας, aus der Verwandtschaft, Legg. XI, 929 a; δουλείαν, πόλεμον, beilegen, I, 628 b; λόγον, beendigen, Eur. Med. 786; σκεύη, wegschaffen, Xen. An. 3, 2, 28; Suid. erkl. ἀφανίζειν. Umgekehrt ἡνίκ' ἂν κόπος μ' ἀπαλλάξῃ Soph. Phil. 868, mich entläßt, verläßt. Vgl. noch Ar. Eccl. 1046 τὴν γραῠν μου, von mir entfernen, d. h. mich von ihr befreien; befreien, τινά τινος, πόνων Aesch. Prom. 775; Ar. Pax 886; μόρου Soph. Ant. 765; κακῶν Isocr. 4, 39; Folgde; seltener ἐκ, z. B. ἐκ γόων Soph. El. 284; ἐκ φόβου Andoc. 1, 59; ἑαυτοὺς ἐκ τοῦ ζῆν, sich tödten, Pol. 27, 2. Ebenso im pass., worin aor. I. häufiger als aor. II., u. nach Möris ἀπαλλάξομαι attisch für ἀπαλλαγήσομαι ist; bes. oft κακῶν, πόνων, δουλοσύνης, Her. 1, 170; φόβων Andoc. 1, 68; Xen. Cyr. 5, 2, 32; ἀπηλλαγμένοι αἰ. σχύνης, frei von Schande, Thuc. 3, 63; vgl. 1, 143; ἀπαλλαχϑέντες τῶν μακρῶν λόγων, ohne viele Worte zu machen, Soph. El. 1327; σκωμμάτων Ar. Plut. 316; τοῦ λέγειν Dem. Lpt. 58. – 2) intrans., weggehen, sich entfernen, ἀπό τινος Her. 1, 16; βίου ἀπαλλάξαι, abscheiden, Eur. Hel. 302; ἀϑῷος Plat. Soph. 254 d; bes. mit adv., κάκιον, schlimmer fortkommen, Plat. Rep. VI, 491 d; ῥᾷον, leichter davonkommen, dem voranstehenden σώζεσϑαι entsprechend, Xen. Cyr. 4, 1, 5; ὁ καταγελαστῶς ἀπαλλάξας Aesch. 2, 38; χεῖρον ἡμῶν άπηλλάχασιν Dem. 18, 65; αἰσχρῶς καὶ κακῶς Xen. Mem. 1, 7, 3; Pol. 3, 64 u. öfter; οὕτως ἀπήλλαξε ὁ στόλος Her. 5, 63; πῶς ἀπήλλαχεν ἐκ τῆς ὸδοῠ; wie ist ihm der Weg bekommen? Xen. Mem. 3, 13, 6; auch mit dem partic., χαίροντες, μεῖον ἔχοντες, Her. 3, 69. Bei Sp. steht es fast gleich διακεῖσϑαι, z. B. ἐπισφαλῶς καὶ χαλεπῶς Plut. Tim. 17. – 3) Med., auch aor. pass., sich entfernen, fortmachen, so daß die Entfernung als Befreiung von etwas Lästigem erscheint, von Her. an häufig; ἐκ τῆς χώρας Her. 4, 164; ἀπ' ἀνδρός, sich trennen, Plat. Legg. IX, 868 d; ἀπ' ἀλλήλων, ἀπὸ τῆς στρατιᾶς, Xen. Cyr. 1, 2, 27 An. 7, 14; ἐς Πέρσας Her. 1, 4; ἐπὶ Θεσσαλίης 5, 64; πρός τινα, zu Einem übergehen, Xen. Cyr. 6, 1, 45; – mit u. ohne τοῦ βίου, sterben, Thuc. 2, 42; τοῠ ζῆν Pol. 11, 30; τινός, hinter Jemand zurückbleiben, ihm nachstehen, Her. 2, 144; ἀπαλλάγηϑι εἰπών, mach endlich fort u. sprich, Plat. Gorg. 491 c; ἀπαλλάχϑητι πυρώσας Eur. Cycl. 595. – 4) τοὺς χρηστάς Is. 5, 20; Dem. 33, 9; τοὺς δανείσαντας 34, 22, durch Bezahlen sie loswerden. Vor Gericht, ἀφῆκε καὶ ἀπήλλαξε Dem. 36, 25. 37, 1, eine Sache fallen lassen, aufgeben; ἀπήλλακται, die Sache ist abgemacht, wir sind übereingekommen, Plat. Lys. 220 b Phil. 67 a; vgl. Dem. 21, 198 u. 22. 39, wo es dem δίκην οὐ δοῦναι entspricht, freigesprochen sein.
-
6 ἀπ-έχω
ἀπ-έχω (s. ἔχω), 1) abhalten, entfernt halten, ἑκὰς νήσων ἀπέχειν νῆα Od. 15, 33; οὐδ' ὅ γε πρὶν λοιμοῖο βαρείας χεῖρας ἀφέξει, alte v. l. Iliad. 1, 97, nach Scholl. Did. wahrscheinlich Zenodots Lesart; Aristarch u. andere alte Ausgaben hatten Δαναοῖσιν ἀεικέα λοιγὸν ἀπώσει; τινά τινος, Einen von etwas fern halten, abwehren, αἴ κεν Τυδέος υἱὸν ἀπόσχῃ Ἰλίου Il. 6, 96; vgl. Aesch. Ag. 1096; χεῖρας πἀντων ἀφέξω σοι Od. 20, 263; τοῖο πᾶσαν ἀεικείην ἄπεχε χροΐ Il. 24, 19; ἥ μ' Ὀδυσῆος οἴκου ἀποσχήσει, mich vom Hause entfernen wird, Od. 19, 572; Iliad. 22, 324 ᾗ κληῖδες ἀπ' ὤμων αὐχέν' ἔχουσιν, trennen; pass., τῶν ἱερῶν τὰ ἐκ τῆς χώρης γενόμενα ἀπέχεται, wird ausgeschlossen vom Opfer, Her. 1, 160. Selten so bei Att. S. Plat. Cratyl. 407 b; ῥῖνα ἀπὸ κάκκης Ar. Pax 162. So φϑόνον, proeul habere, Pind. N. 7, 61; οὐδὲν ἀπέχει, es steht nichts im Wege, es hindert nichts, es ist natürlich, Hippocr.; Plut. Dion. 23 ὧν οὐδὲν ἀπέχει καὶ τὸν ἄριστον μετασχεῖν; vgl. Orac. def. 41. Gew. – 2) intrans., entfernt sein, τινός, von einem Orte; die Entfernung steht im acc., τό γε μέσον ἴσον τῶν ἐσχάτων ἀπέσχεν Plat. Parmen. 145 b; bes. bei Historikern, wo auch oft der gen. fehlt; eigthmt. Thuc. 5, 3 ἀποσχὼν τεσσαράκοντα στάδια μὴ φϑάσαι, sc. es fehlten 40 Stadien, daß er eher als die Anderen kam; mit ἀπό, ἑτέρα ἀφ' ἑτέρας σταδίους ἑκατὸν ἀπεῖχε Plat. Critia 178 d; αἱ ὄχϑαι – ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ τρία πλέϑρα Xen. An. 4, 3, 5. Uebertr. auf andere Dinge, ὧν ἐκεῖνος πλεῖστον πάντων ἀνϑρώπων ἀπέσχεν Mem. 1, 2, 62; οὐδὲν ἀπεῖχε γαμετῆς γυναικός Hedn. 1, 16. 9, unterschied sich gar nicht von der rechtmäßigen Frau. Bes. τοσοῠτο ἀπέχειν, wie tantum abest, worauf häufig ὥστε folgt, z. B. τῆς αὐτονομίας Isocr. 4, 101; τοῦ λαβεῖν Dem. 24, 3; τοῦ βοηϑεῖν Pol. 5, 74. – 3) weghaben, dahinhaben, παρὰ σοῦ τὴν χάριν ἀπέχω πάλαι com. Mein. IV, 679; ἀπέχετε τὴν ἀπόκρισιν, da habt ihre eure Antwort, Aesch. 2, 50; μισϑόν, schuldigen Lohn, N. T.; Plut.; ähnl. χρέος Callim. ep. 22 (VI, 147); κῦδος ὀφειλόμενον Ep. ad. 390 (IX, 115); Hesych. Erkl. ἐξαρκεῖ, ἀπόχρη, bezieht sich auf Anacr. 15, 33; vgl. Marc. 14, 41. – Med., 1) entfernt halten, für sich, Od. 22, 316 κακῶν ἀπὸ χεῖρας ἔχεσϑαι, Bekk. ἄπο; ἀπεσχῆσϑαι τὼ χεῖρε τῆς μητρός Dem. 25, 54; vgl. Plat. Conv. 214 d; ohne χεῖρας, schonen, οὐδὲ τροφοῦ οὔσης σεῦ ἀφέξομαι Od. 19, 489; φίλων Xen. An. 2, 6, 10; Hell. 5, 2, 6. – 2) sich entfernt halten, absol., τότ' ἂν οὔ τοι ἀποσχέσϑαι φίλον ἦεν Od. 9, 211; τῆς Ἑλλάδος Xen. An. 6, 4, 14; πόλεως Hell. 7, 3, 10; sich einer Sache enthalten, πολέμου Il. 8, 35; δηιοτῆτος 12, 248; ἀλλήλων ἀπέχονται εὐνῆς καὶ φιλότητος Iliad. 14, 206. 305; βοῶν Od. 12, 321. 328; οἴνου Ar. Nub. 417; ἡδονῶν, ἐπιϑυμιῶν Plat. Phaed. 82 c 83 b; τῶν τῆς πατρίδος Pol. 10, 25; mit dem inf., τοῦ λέγειν Xen. Mem. 1, 2, 34; ohne Art. Ages. 11, 7; μὴ στρατεῦσαι Thuc. 5, 251 bes. merke man: οὐκ ἀπεσχόμην τὸ μὴ οὐκ ἀπελϑεῖν, fast: ich mußte fortgehen, Plat. Rep. I, 354 b; οὐκ ἀπείχοντο ἀπὸ τῶν φίλων τὸ μὴ οὐχὶ πλεονεκτεῖν παρ' αὐτῶν Xen. Cyr. 1, 6, 32.
-
7 δύναμις
A power, might, in Hom., esp. of bodily strength,εἴ μοι δ. γε παρείη Od. 2.62
, cf. Il.8.294;οἵη ἐμὴ δ. καὶ χεῖρες Od.20.237
;ἡ δ. τῶν νέων Antipho 4.3.2
, etc.: generally, strength, power, ability to do anything, πὰρ δύναμιν beyond one's strength, Il.13.787; in Prose,παρὰ δ. τολμηταί Th.1.70
, etc.;ὑπὲρ δ. D.18.193
; opp. κατὰ δ. as far as lies in one, Hdt.3.142, etc. (κὰδ δ. Hes.Op. 336
);εἰς δύναμιν Cratin. 172
, Pl.R. 458e, etc.;πρὸς τὴν δ. Id.Phdr. 231a
.2 outward power, influence, authority, A.Pers. 174 (anap.), Ag. 779 (lyr.);καταπαύσαντα τὴν Κύρου δ. Hdt.1.90
;δυνάμει προὔχοντες Th.7.21
, etc.; ἐν δ. εἶναι, γενέσθαι, X.HG4.4.5, D.13.29.3 force for war, forces,δ. ἀνδρῶν Hdt.5.100
, cf. Pl.Mx. 240d, Plb.1.41.2, LXX Ge.21.22, OGI139.8 (ii B. C.); μετὰ δυνάμεων ἱκανῶν Wilcken Chr.10 (ii B. C.), etc.;δ. καὶ πεζὴ καὶ ἱππικὴ καὶ ναυτική X.An.1.3.12
; πέντε δυνάμεσι πεφρουρημένον, of the five projecting rows of sarissae in the phalanx, Ascl.Tact.5.2,al.4 a power, quantity,χρημάτων δ. Hdt.7.9
.ά.5 means,κατὰ δύναμιν Arist.EE 1243b12
; opp. παρὰ δ., 2 Ep.Cor.8.3;κατὰ δ. τῶν ὑπαρχόντων BGU1051.17
(Aug.).II power, faculty, capacity,αἱ ἀμφὶ τὸ σῶμα δ. Hp.VM14
;αἱ τοῦ σώματος δυνάμεις Pl.Tht. 185e
;ἡ τῆς ὄψεως δ. Id.R. 532a
;ἡ τῶν λεγόντων δ. D.22.11
: c. gen. rei, capacity for, ;τοῦ λέγειν Id.Rh. 1362b22
; τοῦ λόγου, τῶν λόγων, Men.578, Alex.94;δ. στρατηγική Plb.1.84.6
;δ. ἐν πραγματείᾳ Id.2.56.5
;δ. συνθετική D.H.Comp.2
: abs., any natural capacity or faculty, that may be improved and may be used for good or ill, Arist.Top. 126a37, cf. MM 1183b28.2 elementary force, such as heat, cold, etc., Hp.VM16, Arist.PA 646a14; ἡ τοῦ θερμοῦ δ.ib. 650a5;θερμαντικὴ δ. Epicur.Fr.60
, cf. Polystr.p.23 W.b property, quality,ἰδίην δύναμιν καὶ φύσιν ἔχειν Hp.VM13
, cf. Nat.Hom.5, Vict.1.10; esp. of the natural properties of plants, etc., αἱ δ. τῶν φυομένων, τῶν σπερμάτων, X.Cyr.8.8.14, Thphr.HP8.11.1; productive power,τῆς γῆς Id.Oec.16.4
;μετάλλων Id.Vect.4.1
: generally, function, faculty, δύναμις φυσική, ζωική, ψυχική, Gal.10.635; περὶ φυσικῶν δ., title of work by Galen.c in pl., agencies, ὑπάρχειν ἐν τῇ φύσει τὰς τοιαύτας δυνάμεις (sc. the gods) Polystr.p.10 W.d function, meaning, of part in whole, Id.p.17 W.e in Music, function, value, of a note in the scale,δ. ἐστι τάξις φθόγγου ἐν συστήματι Cleonid.Harm.14
, cf. Aristox.Harm.p.69M.; μέση κατὰ δύναμιν, opp. κατὰ θέσιν, Ptol. Harm.2.5.3 faculty, art, or craft, Pl.R. 532d, Arist.Metaph. 1018a30, EN 1094a10, Arr.Epict.1.1.1; δ. σκεπτική the doctrine of the Sceptics, S.E.M.7.1.4 a medicine, Timostr.7, etc.;δ. ἁπλαῖ Hp.Decent.9
, Aret.CD1.4, etc.;δ. πολυφάρμακοι Plu.2.403c
, Gal.13.365: in pl., collection of formulae or prescriptions, Orib.10.33.b action of medicines, περὶ τῆς ἁπλῶν φαρμάκων δ., title of work by Galen; also, potency, δυνάμει θερμά, ψυχρά, Id.1.672, al.IV capability of existing or acting, potentiality, opp. actuality ([etym.] ἐνέργεια), Arist.Metaph. 1047b31, 1051a5, etc.: hence δυνάμει as Adv., virtually,ὕστερον ὂν τῇ τάξει, πρότερον τῇ δυνάμει.. ἐστί D.3.15
; opp. ἐνεργείᾳ, Arist.APo. 86a28, al.; opp. ἐντελεχείᾳ, Id.Ph. 193b8, al.V Math., power,κατὰ μεταφορὰν ἡ ἐν γεωμετρίᾳ λέγεται δ. Id.Metaph. 1019b33
; usu. second power, square, κατὰ δύναμιν in square, Pl.Ti. 54b, cf. Theol.Ar.11, etc.: chiefly in dat., [εὐθεῖα] δυνάμει ἴση a line the square on which is equal to an area, ἡ BA ἐλάσσων ἐστὶν ἢ διπλασίων δυνάμει τῆς AK the square on BA is less than double of the square on AK, Archim.Sph.Cyl.2.9: εὐθεῖαι δ. σύμμετροι commensurable in square, Euc.10Def.2; ἡ δυνάμει δεκάς the series 12 + 22... + 102, Theol.Ar.64.3 product of two numbers, ἡ ἀμφοῖν (sc. τριάδος καὶ δυάδος)δ. ἑξάς Ph.1.3
, cf. Iamb.in Nic.p.108 P.; δυνάμει in product, Hero Metr.1.15, Theol.Ar.33.VI concrete, powers, esp. of divine beings,αἱ δ. τῶν οὐρανῶν LXX Is.34.4
, cf. 1 Ep.Pet.3.22, al., Ph.1.587, Corp.Herm.1.26, Porph.Abst.2.34: sg., Act.Ap.8.10, PMag.Par.1.1275; πολυώνυμος δ., of God, Secund.Sent.3.VII manifestation of divine power, miracle, Ev.Matt.11.21, al., Buresch Aus Lydien 113, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > δύναμις
-
8 ἐξ-ουσία
ἐξ-ουσία, ἡ (ἔξεστι), die Erlaubniß, Freiheit, Etwas zu thun, das Recht; ἐπιτροπὴ νόμου Plat. defin. 415 b; τοῦ λέγειν Gorg. 461 e; ἐν μεγάλῃ ἐξουσίᾳ τοῦ ἀδικεῖν γενόμενος, da er die Macht hatte, Unrecht zu thun, 526 a; ἐξουσίαν ὁ νόμος δέδωκε τῷ ἐραστῇ ϑαυμαστὰ ἔργα ἐργαζομένῳ ἐπαινεῖσϑαι, sich durch bewundernswürdige Thaten Lob zu erwerben, Conv. 182 e; π οιεῖν τινι, ἐξεῖναι ἀπιέναι, daß es ihm freisteht, wegzugehen, Crit. 51 d. Oft ἐξουσία ἦν αὐτῷ, mit folgdm inf., Antiph. 1, 6 u. A.; auch περὶ τοῦ ποιεῖν, Plat. Legg. XI, 936 a; ἐπ' ἐξουσίας ἐστί, es steht frei, nach Luft u. Belieben, Dem. u. A.; ἐξουσίαν ἔχω κλέπτειν Xen. Mem. 2. 6, 24, u. öfter bei Sp. ἔχειν, λαμβάνειν u. ä. – Auch im schlimmen Sinne, Frechheit, Dem. u. bes. Sp. – Gewalt, Macht im Staate, οἱ ἐν ταῖς ἐξουσίαις, die Machthaber, Arist. Eth. 1, 5, 3 u. Sp.; ἡ ὑπατικὴ ἐξ., das Amt, die Macht des Consuls, D. Sic. 14, 113. Auch die Machthaber selbst, D. Hal. 11, 32; ὑπ' ἐξουσίαν τεταγμένος Matth. 8, 9. – Τῶν ἀναγκαίων, der Ueberfluß, wie περιουσία, Plat. Legg. VIII, 828 d; vgl. Thuc. 1, 123; äußere Pracht, Plut. Aemil. 34.
-
9 εξειργω
I1) изгонять(τινὰ θύραζε Arph.; πληγαῖς τινα Plat.; τὰ λῃστήρια τῆς θαλάσσης Plut.)
2) закрывать доступ, не допускать(τινὰ τῆς ἀγορᾶς Plat.; ἐκ τῶν ἱερῶν Lys.)
χρόνου καιρὸν ἐ. τινί Soph. — лишать кого-л. удобного случая (действовать);ἐξείργεσθαι τοῦ λέγειν Plut. — быть лишенным права выступать (на собраниях)3) запрещать, мешать(τῶνδ΄ οὐδὲν ἐξείργει νόμος Eur.; πολέμοις οἰκείοις ἐξειργόμενοι Thuc.)
ὅταν μέ ἥ ὥρα τοῦ ἔτους ἐξείργῃ Xen. — если не препятствует время годаIIион. ἐξέργω заставлять, принуждать, pass. быть вынужденным(ἀναγκαίῃ Her.; ὑπὸ τοῦ νόμου Her. и τῷ νόμῳ Thuc.)
-
10 ἄφετος
A let loose, ranging at large, esp. of sacred flocks that were free from work,ἄ. ἀλᾶσθαι γῆς ἐπ' ἐσχάτοις ὅροις A.Pr. 666
;ἀφέτων ὄντων ταύρων ἐν τῷ.. ἱερῷ Pl. Criti. 119d
;νέμονται ὥσπερ ἄφετοι Id.Prt. 320a
, cf. R. 498c, Isoc.5.127, Call.Del.36.II of persons, dedicated, free from worldly business, E. Ion 822, Plu.2.768b; [γένη] ἀπόλυτα καὶ ἄ. Iamb.Myst.1.8
;ἄ. παντὸς τοῦ δεινοῦ Max.Tyr.3.9
.2 of things,ἄ. ἡμέραι
holidays,Poll.
1.36; νομὴ ἄ. free range, of horses, Plu.Lys.20;ὁρμαί Ph.2.380
, cf. Plu.2.12a;δρόμοι Id.Cleom.34
;ἐξουσία τοῦ λέγειν Phld.Herc.862.10
;κακουργίαι Id.Piet.21
;τὸ ἄ. τῆς κόμης Luc.Dom.7
;τοῦ λόγου Hermog.Id.1.6
. Adv.-τως, ὁρμᾶν
freely,Ph.
1.135, cf. Dam.Pr. 307;ἀπολαύει Phld.D.3
Fr.89.3 of style, rambling, prolix, Luc.Tox. 56. -
11 ἐξουσία
A power, authority to do a thing, c. inf.,χαίρειν καὶ νοσεῖν ἐ. πάρεστι S.Fr.88.11
codd.;αὐτῷ ἐ. ἦν σαφῶς εἰδέναι Antipho 1.6
, cf. Th.7.12; ἐξουσίαν ὁ νόμος δέδωκε permission to do.., Pl. Smp. 182e;ἐ. ποιεῖν Id.Cri. 51d
, etc.;ἐ. λαβεῖν And.2.28
, X.Mem.2.6.24, etc.;λαβὼν ἐ. ὥστε.. Isoc.3.45
; ἐπὶ τῇ τῆς εἰρήνης ἐ. with the freedom permitted by peace, D.18.44: c. gen. objecti, ἐ. ἔχειν θανάτου power of life and death, Poll.8.86; πρᾶγμα οὗ τὴν ἐ. ἔχουσιν ἄλλοι control over.., Diog.Oen.57; ἐ. τινός power over, licence in a thing,τοῦ λέγειν Pl.Grg. 461e
; ἐν μεγάλῃ ἐ. τοῦ ἀδικεῖν ib. 526a, cf. R. 554c; κατὰ τὴν οὐκ ἐ. τῆς ἀγωνίσεως from want of qualification for.., Th.5.50: abs., power, authority, E.Fr. 784.2 abuse of authority, licence, arrogance,ὕβρις καὶ ἐ. Th.1.38
, cf. 3.45, D.19.200; ἡ ἄγαν ἐ. ib.272;ἄμετρος ἐ. OGI669.51
(i A.D.).3 Lit. Crit., ἐ. ποιητική poetic licence, Str.1.2.17, Jul.Or.1.10b.II office, magistracy,ἀρχαὶ καὶ ἐ. Pl.Alc.1.135b
;οἱ ἐν ταῖς ἐ. Arist.EN 1095b21
;οἱ ἐν ἐ. ὄντες Id.Rh. 1384a1
;οἱ ἐπ' ἐξουσιῶν LXXDa.3.2
; ἡ ὑπατικὴ ἐ. the consulate, D.S. 14.113, etc.; alsoἡ ὕπατος ἐ. D.H.7.1
; ἡ ταμιευτικὴ ἐ. the quaestorship, Id.8.77; δημαρχικὴ ἐ., v. δημαρχικός; ἡ τοῦ θαλάμου ἐ., in the Roman empire, lordship of the bedchamber, Hdn.1.12.3.2 concrete, body of magistrates, D.H.11.32; αἱ ἐ. (as we say) the authorities, Ev.Luc.12.11,al., Plu.Phil.17.b ἡ ἐ. as an honorary title, POxy. 1103 (iv A.D.), etc.III abundance of means, resources,ἐξουσίας ἐπίδειξις Th.6.31
;πλοῦτος καὶ ἐ. Id.1.123
, cf. D. 21.138;ἐνδεεστέρως ἢ πρὸς τὴν ἐ. Th.4.39
;τῶν ἀναγκαίων ἐ. Pl.Lg. 828d
; excessive wealth, opp. οὐσία, Com.Adesp.25a.5D.IV pomp, Plu.Aem.34.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξουσία
-
12 φείδομαι
φείδομαι, fut. φείσομαι, später auch φειδήσομαι, ep. πεφιδήσομαι, aor. ep. πεφιδόμην, πεφιδέσϑαι, πεφιδοίμην, aber Il. 24, 236 auch aor. I. φείσατο, – schonen, verschonen; mit dem gen., ἵππων, λαῶν, u. vgl., Il. 5, 202. 15, 215. 21, 101. 24, 158 Od. 9, 277. 22, 54; οὐ φείσατο χερσὶν νευρᾶς Pind. I. 5, 33; κελεύϑου N. 9, 20; ἐφείσατό τινος Aesch. Spt. 394; μὴ φείσῃ βίου Soph. Phil. 739, u. öfter, wie Eur. u. Ar.; φείδεο τῶν νεῶν, μηδὲ ναυμαχίην ποιέο Her. 8, 68, 1; – bes. vom Vermögen, sparen, sparsam sein; spärlich, selten reichen; Il. 24, 236; σίτου Hes. O. 606, vgl. 371; οἱ γεωργοῦντες καὶ φειδόμενοι Dem. 24, 172; vgl. noch φειδομένῳ βλέμματι ἰδεῖν Agath. 4 (V, 210); φειδομένοις ὄμμασι νεύειν Strat. 16 (XII, 71); φειδομένῳ χείλει φιλεῖν Agath. 11 (V, 269); φειδομένῃ ὁρμῇ Ep. ad. 301 ( Plan. 140). – Dah. sich enthalten, vermeiden, sich entziehen, τοῦ κινδύνου, τοῦ λέγειν, Xen. Cyr. 4, 6,19. 5, 5,18; – auch c. inf., ablassen, unterlassen, Eur. Or. 393; ἆρ' εὐλαβηϑείη ἂν καὶ φείσαιτο μή τι δρᾶσαι τῶν τυραννικῶν Plat. Rep. IX, 574 b; μὴ φείδου διδάσκειν Xen. Cyr. 1, 6,35; u. öfter in der Anth., φείδεο κόπτειν, αἰτῆσαι, Zonas 5 Philodem. 10 (IX, 312. V, 121); αἱμάξαι Strat. 63 (XII, 221).
-
13 ἀ-δυναμία
ἀ-δυναμία, ἡ, Unvermögen, Schwäche, körperliche, Xen. Mem. 3, 12, 2; Gegensatz von δὐναμις, Her. 8, 111 Plat. Hipp. mai. 295 e; τοῠ λέγειν, Mangel an Beredsamkeit, Antiph. 5, 1; τοῠ ἀδικεῖν Plat. Rep. II, 359 hu. sonst; Hippocr.
-
14 φειδομαι
(fut. φείσομαι - эп. πεφῐδήσομαι; aor. 1 ἐφεισάμην, эп. aor. 2 πεφῐδόμην, pf. πέφεισμαι)1) щадитьφ. τινος Hom., Aesch., Soph., Her., Thuc. — щадить кого(что)-л.;
φείσασθαι καὴ ἐπικλασθῆναι τῇ γνώμῃ Thuc. — сжалившись, дать пощаду2) быть бережливымμέ φείδεο σίτου Hes. — не жалей корма;
μήτε χρημάτων φ. μήτε πόνων Plat. — не жалеть ни средств, ни трудов;ἰδίᾳ τῶν ὄντων φ. Lys. — быть бережливым в личной жизни;φειδόμενος ὡς οὐδεὴς ἀνήρ Arph. — бережливый как никто;ἔπαινοι ἢ ψόγοι πάνυ πεφεισμένοι Luc. — весьма скупые похвалы или порицания;φειδόμενον βλέμμα или φειδόμενα ὄμματα Anth. — беглые взгляды;3) воздерживаться, избегать(τινος Pind., Xen.)
τοῦ λέγειν, ἃ μέ σαφῶς εἰδείη, φ. δεῖ Xen. — не следует говорить того, чего ты не знаешь достоверно;τὸ φειδόμενον, sc. ὀργῆς Plut. — подавляя гнев;φειδόμενος τῆς τοῦ λόγου ἀμετρίας Plut. — воздерживаясь от пространных речей;φείδου μηδὲν ὧν ἐπίστασαι Eur. — пускай в ход все свои знания;μέ φείδου, εἴ τι ἔχεις, διδάσκειν Xen. — учи всему, чему можешь -
15 ἀδυναμία
A want of strength, debility, Hp.VM10: pl., ib.19, Plu.2.791d; of medicine, want of strength, Thphr.HP9.18.4.2 generally, inability, incapacity, Hdt.8.111, Arist.Metaph. 1019b15, etc.;ἡ τοῦ λέγειν ἀ. Antipho 5.2
, cf. Pl.Lg. 646b, etc.: pl., LXX 3 Ma.2.13: c. gen., ἀ. τοῦ ἀδικεῖν for wrongdoing, Pl.R. 359b; τῶν πραγμάτων for political action, Arist.Pol. 1314a23; [ ψυχῆς] Stoic.3.23: c. inf., Pl.R. 532b.3 poverty, lack of resources, X.Oec.20.22, D.19.186.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀδυναμία
-
16 ἀναπληρόω
A fill up a void, Pl.Ti. 81b, cf. 78d; τὸ κεχηνὸς τῆς ἑρμηνείας, τοῦ ῥυθμοῦ, A.D.Synt.266.22, Luc.Tim.1:—[voice] Pass., to be filled up, Arist.Cael. 306b4.2 make up, supply,εἴ τι ἐξέλιπον ἀ. Pl.Smp. 188e
;τὴν ἔνδειαν Arist.Pol. 1318b22
; τοὺς.. ἀμόρφους ἀνατληροῖ ἡ τοῦ λέγειν πιθανότης compensates them, Id.Fr. 101:—[voice] Med., δώματ' ἀ. fill their houses, E.Hel. 907.3 fill up the numbers of a body,τὴν βουλήν Plu.Publ.11
, cf. X.Vect.4.24; ἀ. τὴν συνηγορίαν fill the place of advocate (left vacant by another), Plu.Crass.3, cf. 1 Ep.Cor.14.16.4 pay in full, τὰς ὠνάς, of tax-farmers, PPar.62.5.3 (ii B. C.):—in [voice] Med., get paid, receive,ἕως ἀνεπληρώσατο τὴν προῖκα D. 27.13
.5 use expletive particles, Demetr.Eloc.58.II [voice] Pass., to be restored to its former size or state, ἀνεπληρώθη ὁ ἥλιος, after an eclipse, Th.2.28; being in process of restoration,Arist.
EN 1153a2, cf. HA 548b18.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀναπληρόω
-
17 ἀντί
ἀντί prep. w. gen. (Hom.+; for lit. s. on ἀνά, beg.); orig. mng. local, ‘opposite’, then of various types of correspondence ranging from replacement to equivalence. A marker① indicating that one person or thing is, or is to be, replaced by another, instead of, in place of ἀντὶ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ Ἡρῴδου in place of his father Herod Mt 2:22 (cp. Hdt. 1, 108; X., An. 1, 1, 4; Appian, Mithrid, 7 §23 Νικομήδης ἀντὶ Προυσίου ἐβασίλευε, Syr. 69 §364; 3 Km 11:43; Tob 1:15, 21; 1 Macc 3:1; 9:31 al.; Jos., Ant. 15, 9). ἀ. ἰχθύος ὄφιν instead of a fish, a snake Lk 11:11 (Paroem. Gr.: Zenobius [Hadr.] 1, 88 ἀντὶ πέρκης σκορπίον, prob. from Attic comedy: Kock III 678 [Adesp.]; Paus. 9, 41, 3 Cronos receives ἀντὶ Διὸς πέτρον to swallow). ἀ. τῆς προκειμένης αὐτῷ χαρᾶς ὑπέμεινεν σταυρόν Hb 12:2 (cp. PHib 170 [247 B.C.] ἀντὶ φιλίας ἔχθραν; 3 Macc 4:6, 8); sense 3 is also prob., depending on the mng. of πρόκειμαι (q.v. 2 and 3). Cp. Hs 1:8; 9, 29, 4.② indicating that one thing is equiv. to another, for, as, in place of (Diod S 3, 30, 3) κόμη ἀ. περιβολαίου hair as a covering 1 Cor 11:15. ὀφθαλμὸν ἀ. ὀφθαλμοῦ καὶ ὀδόντα ἀ. ὀδόντος Mt 5:38 (Ex 21:24). κακὸν ἀ. κακοῦ ἀποδίδωμι (cp. Ael. Aristid. 38 p. 711 D.: ἴσα ἀντʼ ἴσων ἀποδ.; Pr 17:13; Mel., P. 72, 531 κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν [cp. Ps 34:12].—SIG 145, 9 τὰ κακὰ ἀντὶ τ. ἀγαθῶν) Ro 12:17; 1 Th 5:15; 1 Pt 3:9. λοιδορίαν ἀ. λοιδορίας ibid. (Dionys. Soph., Ep. 40 χάριν ἀντὶ χάριτοσ= gift in return for gift). Differently to be understood is χάριν ἀ. χάριτος grace after or upon grace (i.e. God’s favor comes in ever new streams; cp. Philo, Poster. Cain. 145 διὰ τὰς πρώτας χάριτας … ἑτέρας ἀντʼ ἐκείνων καὶ τρίτας ἀντὶ τ. δευτέρων καὶ ἀεὶ νέας ἀντὶ παλαιοτέρων … ἐπιδίδωσι. Theognis 344 ἀντʼ ἀνιῶν ἀνίας) J 1:16 (JBover, Biblica 6, 1925, 454–60; PJoüon, RSR 22, ’32, 206; WNewton, CBQ 1, ’39, 160–63).③ indicating a process of intervention. Gen 44:33 shows how the sense ‘in place of’ can develop into in behalf of, for someone, so that ἀ. becomes =ὑπέρ (s. Rossberg [s.v. ἀνά] 18.—Diod S 20, 33, 7 αὐτὸν ἀντʼ ἐκείνου τὴν τιμωρίαν ὑπέχειν=he would have to take the punishment for him [i.e., his son]; Ael. Aristid. 51, 24 K.=27 p. 540 D.: Φιλουμένη ψυχὴν ἀντὶ ψυχῆς κ. σῶμα ἀντὶ σώματος ἀντέδωκεν, τὰ αὑτῆς ἀντὶ τῶν ἐμῶν) δοῦναι ἀ. ἐμοῦ καὶ σοῦ pay (it) for me and for yourself Mt 17:27. λύτρον ἀ. πολλῶν a ransom for many 20:28; Mk 10:45 (Appian, Syr. 60 §314 διδόναι τι ἀντὶ τῆς σωτηρίας, Bell. Civ. 5, 39 §166 ἐμοὶ ἀντὶ πάντων ὑμῶν καταχρήσασθαι=inflict punishment on me in place of all of you; Jos., Ant. 14, 107 τὴν δοκὸν αὐτῷ τὴν χρυσῆν λύτρον ἀ. πάντων ἔδωκεν; cp. Eur., Alc. 524). S. the lit. on λύτρον.—W. articular inf. (Ael. Aristid. 34 p. 654 D.; Jos., Ant. 16, 107) ἀ. τοῦ λέγειν ὑμᾶς instead of (your) saying Js 4:15 (B-D-F §403; Rob. 574; Mlt-Turner 258).—Replacing the gen. of price (even in Hdt. et al., s. Kühner-G. I 454; cp. Hdt. 3, 59 νῆσον ἀντὶ χρημάτων παρέλαβον; Pla., Rep. 371d; Jos., Ant. 4, 118) ἀ. βρώσεως μιᾶς ἀπέδοτο (in exchange) for a single meal Hb 12:16. So perh. also vs. 2 (s. 1 above).④ indicating the reason for someth., because of, for the purpose of, ἀ. τούτου for this reason Eph 5:31. W. attraction of the rel. ἀνθʼ ὧν in return for which= because (Soph., Ant. 1068; X., An. 1, 3, 4; OGI 90, 35 [196 B.C.]; PLeid D I, 21; LXX; AscIs 2:14; Jos., Ant. 17, 201; SibOr 5, 68; B-D-F §294, 4) Lk 1:20; 19:44; Ac 12:23; 2 Th 2:10.⑤ indicating result, w. implication of being a replacement for someth., wherefore, therefore, so then (Aeschyl., Prom. 31; Thu. 6, 83, 1; 4 Macc 18:3; Jdth 9:3; Jos., Ant. 4, 318) Lk 12:3.—DELG s.v. ἄντα. M-M. EDNT. TW. -
18 ἀ-δυνασία
-
19 ἔτυμος
ἔτυμος, ον, auch ἐτύμη, Soph. Phil. 205 (ἐτός, ἐτεός), wahr, echt, wirklich; Hom. nur das neutr., ψεύσομαι ἢ ἔτυμον ἐρέω Il. 10, 534 Od. 4, 140; ἔτυμα, die Wahrheit, 19, 203. 567, wie Hes. Th. 27 u. Theogn. 713; sonst ἔτυμον adverbial, wie ἐτεόν gebraucht, Il. 23, 440 Od. 23, 26; λόγος, wahr, Pind. P. 1, 68; ἄγγελος Aesch. Spt. 82; γνώσεαι τάδ' ὡς ἔτυμα Prom. 293, vgl. Eum. 473; φϑογγά Soph. Phil. 205; φάτις Eur. I. A. 795, wie βάξις, φήμη, Hel. 357 El. 818, Ar. Pax 114; τοῦ λέγειν ἔτυμος τέχνη οὐκ ἔστιν Plat. Phaedr. 260 e; ἔτυμα μαρτυρεῖν Axioch. 366 b; – ἔτυμον u. ἔτυμα, adv., wirklich, leibhaft, Theocr. 15, 81; id. ep. 17 (VII, 663); – ἐτύμως, Aesch. Spt. 901; Pind. Ol. 6, 77 u. Folgde; – τὸ ἔτυμον, die wahre Bedeutung eines Wortes nach seiner Abstammung von der Wurzel, D. Sic. 1, 11; Ath. XII, 571 d; so auch ἐτύμως, Arist. de mundo 6.
-
20 ῥώμη
ῥώμη, ἡ, 1) Leibesstärke, Kraft; Her. 1, 31; λέλυται γὰρ ἐμῶν γυίων ῥώμη, Aesch. Pers. 877; τοὔργον τόδε μεῖζον ἀνήκει ἢ κατ' ἐμὰν ῥώμαν, Soph. Tr. 1015; ἐπ' ἀσϑενοῠς ῥώμης ὀχούμεϑα, Eur. Or. 69; πνεύματ' ἀνέμων οὐκ ἀεὶ ῥώμήν ἔχει, Herc. F. 102; Plat. u. sonst; auch plur., πιστεύοντες ταῖς αὑτῶν ῥώμαις, Lys. 24, 16; τὰς αὑτῶν ῥώμας ἐπιδείκνυνται, Dem. 58, 65. – 2) Gewalt, Macht, Muth; πνίγους, Plat. Legg. I, 633 c; τοῠ λέγειν, IV, 711 e; auch Heeresmacht, Kriegsmacht, Xen. An. 3, 3, 14 Hell. 7, 4, 16; Ἑλλήνων, Isocr. 4, 125.
См. также в других словарях:
Αντώνιος — I Όνομα αγίων της Ανατ. Ορθόδοξης Εκκλησίας. 1. Καταγόταν από την Άγκυρα. Πέθανε με μαρτυρικό τρόπο, μαζί με τους γονείς του Μελάνιππο και Κασίνα, επί Ιουλιανού του Παραβάτη. Η μνήμη του τιμάται στις 7 Νοεμβρίου. 2. Λιθοτόμος. Τον σκότωσε o… … Dictionary of Greek
άπειρο — Το ατελείωτο, το απέραντο· το αναρίθμητο· ειδικότερα, το σύμπαν, το διάστημα. (Μαθημ.) Ήδη από την αρχαιότητα, η μαθηματική ανάλυση του α. συνδέεται στενά με τη φιλοσοφική αναζήτηση. Ονομαστά προβλήματα σχετικά με το ά., όπως τα παράδοξα του… … Dictionary of Greek
έρωτας — Έλξη ενός προσώπου προς το άλλο. Ενώ οι περισσότεροι από τους φιλόσοφους της ελληνορωμαϊκής αρχαιότητας έβλεπαν τον έ. κυρίως από τη φυσική του πλευρά, ο Σωκράτης, ο Πλάτων, ο Αριστοτέλης, οι στωικοί, και ο Πλούταρχος είδαν τον έ. από πιο… … Dictionary of Greek
τρόπος — ο, ΝΜΑ 1. μέσο, μέθοδος, είδος, σύστημα ενέργειας (α. «τρόπος διδασκαλίας» β. «οὐ γὰρ δῆ τρόπῳ τῷ παρεόντι χρεώμενοι δυνατοί εἰμεν οἰκέειν τὴν χώραν», Ηρόδ.) 2. (σχετικά με λόγο) ύφος, είδος έκφρασης 3. μτφ. συμπεριφορά, διαγωγή, φέρσιμο (α. «δεν … Dictionary of Greek
ρητορεία — η / ῥητορεία, ΝΑ [ῥητορεύω] η ικανότητα τού να ρητορεύει κανείς, η ρητορική τέχνη νεοελλ. 1. το τρίτο είδος τού πεζού λόγου, μετά τον φιλοσοφικό και τον ιστορικό, που ανέπτυξαν οι αρχαίοι Έλληνες και ο οποίος περιλαμβάνει συμβουλευτικούς,… … Dictionary of Greek
καθησυχάζω — (Α καθησυχάζω) ηρεμώ, γίνομαι γαλήνιος και ατάραχος, καταπραΰνομαι (α. «καθησύχασε μόλις άκουσε τα νέα» β. «ἐπεὶ δέ ποτε καθησύχασαν, οὕτω πως ἤρξατο τοῡ λέγειν», Πολ.) νεοελλ. κάνω κάποιον να ησυχάσει, καταπραΰνω, μαλακώνω, ξαναδίνω σε κάποιον… … Dictionary of Greek
Haris Vlavianos — (gr. Χάρης Βλαβιανός, born in Rome, 1957), is a contemporary Greek poet. [Biography http://www.greece2001.gr/writers/XarisVlavianos.html (Greek)] He studied Economics and Philosophy at the University of Bristol (B.Sc) and Politics and History… … Wikipedia
ненапрасныи — (2*) пр. Ненапрасноѥ средн. в роли с. Неторопливость, медлительность: и похода обычаи. и о словесѣхъ ненапрасное. (τὸ... μὴ πρόχειρον) ΓБ XIV, 176а; ненапрасно средн. в сост. сказ.: извѣсто ѹбо. ˫ако дѣ˫аньѥ слова вѣрнѣѥ. нетрудно же ˫ако ѥже… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
ρητορεύω — ῥητορεύω ΝΑ [ῥήτωρ, ορος] είμαι ρήτορας, εκφωνώ δημόσια λόγο νεοελλ. είμαι εύγλωττος, έχω το χάρισμα τού λέγειν αρχ. 1. (μτβ.) προσφωνώ κάποιον («τὴν απεσταλμένην πρεσβείαν αὐτῷ ἐρρητόρευε», Λουκιαν.) 2. παθ. ῥητορεύομαι (για λόγο) εκφωνούμαι… … Dictionary of Greek
λέγω — και λέω (AM λέγω, Μ και λέω) 1. εκφράζομαι με τον προφορικό λόγο, ομιλώ, λαλώ (α. «ο καθένας είπε τις απόψεις του» β. «λεγέτω μὲν οὖν περὶ αὐτοῡ ὡς ἕκαστος γιγνώσκει», Θουκ. γ. «ἔλεξαν ὑπὲρ τῶν στρατηγῶν τάδε», Ξεν.) 2. φρονώ, νομίζω (α. «τί λες… … Dictionary of Greek
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia